Szabó T. Anna: Február

Hallod, hogy pendül az ég? Jön a szél! 

Zsendül a földben a nedv, fut a vér, 

bizsereg a magban a lomb meg a fény – 

túl vagyunk lassan a tél nehezén. 

Olvad a hó, fenn fordul a nap, 

kiböködi a hideg csillagokat, 

döccen a vén föld rossz kerekén – 

túl vagyunk mégis a tél nehezén. 

Jaj, milyen évszak! Hosszú, sötét. 

Óvtuk az otthon csöpp melegét.

 Biccen az új ág, zsenge remény: 

túl vagyunk, úgy-e, a tél nehezén? 

Jön, jön a szél, friss föld szaga száll, 

létre gyötörte magát a halál, 

nincs lehetetlen, van te meg én – 

túl vagyunk, látod, a tél nehezén.