hogy ne fusson, ne vigye el azokat
akiket szeretek.
Ide láncolnám magamhoz a vén időt,
hogy ne mossa ki a fejekből
az emlékezetet
Ide láncolnám magamhoz,
hogy ne némítsa meg a szívekben
az érzéseket,
s ne tegye másban köddé, homállyá
az elmúló szépet,
- ne hagyjon egyedül engemet.
Ki vagy te, s ki vagyok én
ha az idő játékaként
változunk, múlunk?
És mi lüktet benned és bennem
hogy ily kétségbeesetten
szeretetért nyúlunk?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése