Györe Imre: Élet

és eltökéltem rég magam 

ifjan s együgyűen 

akárhány évet élek is 

nem lesz egyéb ügyem 

mint felhúzni ki leragadt 

sorsára nem lel szavakat 

helyette is beszéljek 

és rákiáltsak hangosan

járjon az kinek lába van 

előre nézzen messze 

ha lát magasló hegyeket 

valahányukat mássza meg 

és dolgát ne eressze 

elsorvadni bár túl nehéz 

hegyet mászni a láb és a kéz 

félúton érzi gyönge 

de tudja csak fönn látja meg 

a láthatár mily messze megy 

míg elveszik a ködbe 

magát legyőzve álljon ott 

várja a fölkelő Napot 

vessen véget az éjnek

s ha fénye szemébe csapott

hogy arcán könnye szétfutott

üvöltse néki élek