Puszta Sándor: Bújnék beléd

bújnék beléd 

búj az árva 

ahogy bogár 

a faháncsba 

rejtőznék szép 

szíved körül 

magad elül 

magam elül 

vakít lelkem 

pőresége 

semmi sincsen 

ami védje 

csak irgalmad 

borul rája 

ahogy faháncs 

a bogárra