A fenyők sötét hallgatása közepette a fiatal
nyírfák kiáltása.
Minden olyan, amilyen volt. Semmi sem olyan,
amilyen volt.
Szólj hozzám, isteni gyermek! Szólj hozzám
ártatlan izgalom!
Semmit sem érteni. Mindig másképpen van az első
kiáltástól az utolsó sóhajig.
Mégis élet volt ez is. És a boldog pillanatok úgy
jönnek ki elém a múltból, mint kisasszonyok olajmécsesekkel.
2. Visszatérés
Az Úristen elűzte a káoszt a világmindenségből.
Kijelölte a nemeket, felosztotta a fajtákat.
Akkor a káosz a mi bensőnkbe bújt.
És lassan kiömlött onnan, újból átfogva a világot.
/ Dabi István ford./