2017. június 8., csütörtök

Jókai Anna: A gonosszal való viadalkor












Találkoztunk.
El nem futok
meg nem búvok
(hiszen ismerem erőnléted és klasszikus fortélyaidat)
utolérnél
megtalálnál
karon fogva vonszolnál oldaladra.
Beszélsz hozzám
figyelek
nem vágok közbe
(hiszen méltánylom érveid és sajátos logikádat)
különben lehülyéznél
felületesnek csúfolnál
és dobhártyaszaggató szócsövön át ordítanál fülembe.
Megmutatod a szörnyűségeket
a szememet nyitva tartom
nem kapom el a tekintetem
(hiszen nagy stílművésze vagy a szenvedtetésnek)
nehogy lenézz
vagy dilettánsként kezelj
és orromat a saját mocskomba oktatólag beleverjed.

                 Igen, igen; sok mindent rád hagyok
                 de köztünk még sincs alku tárgya

tetőtől talpig megszemléllek
de nem bonyolódom véled hitvitába

                 színváltó köpenyed szétnyitom
                 s aki mögötte van, szinte semmi

sajnálattal leplezlek le
mert én viszont akarok lenni

                 Megnevezem megbízómat
                 és néven nevezlek téged
                 a halhatatlan csalhatatlan
                 és övé az élet

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése