Szép órái a napnak
termékeny hónapjai az évnek
ó magasságokból áradó világosság
megfürdöm bennetek.
Hajdan
mikor az ég nem vált még el a földtől
mikor a tenger végtelen dallama
a mindenség lélegzete volt
mikor először tükröződtetek a szememben
milyen messzire készültem
és hová jutottam.
Olyan utakat jártam be
amik szétmarták inaimat
olyan házakban laktam
amiket el sem kezdtek építeni
Hogyan léphetnék tovább.
Gyönge szárnyaimmal
hogyan emelhetném fel
testem egész súlyát.
Itt botladozom köztetek
és kérdezem
érzem-e még valaha
az ölelő karok melegét.
Rámtalál-e a hívó szó
ami a sebzett lelket
hálaadó énekre bírja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése