fordulj, s ne csak elviseld, értsd meg a sok keserű arcot.
Ismerd fel, hogy a végzet minden halandót egyfele int,
és a végső út előtt – mire készül mind, ami él –,
a fájdalom, akár a fenyők, egekig felnő,
és nincsen más lehetőség, de kioltani érzetet,
álmot, hogy legalább búcsúzni maradjon idő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése