immár közel kétezer éve:
‘‘Aludj, aludj isteni Gyermek!’’
– Jóakaratba, békességbe
pólyálnánk egész életünkben,
elaltatnánk a szelíd Hangot,
mikor megszólal, ha a lélek
legmélye Megváltót fogamzott.
Elaltatnánk: ne lásson minket,
csak évről-évre ünnepeinknek
illő háttere legyen…
s ha szól is néha, csendesen,
csak az a szent Gyermek maradjon!
S hogy el ne guruljon glóriája:
ráénekeljünk zengőn, szépen
karácsonyi harmóniára:
– Nem azt érezzük-e titokban,
hogy ostort fon, és végigver rajtunk,
mert a Szentlélek templomába
helyette – bálványokat raktunk…?
Azért… ha ringatjuk is a bölcsőt
közel kétezer éve immár,
jaj nekünk, ha Ő kívül van,
s bűnbánó szónkra hiába vár!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése