*
Nem tudok már várni, nincs időm. Gyere ide tegnapra, hozzám,
s maradj örök holnap utánig.
Nincs már pazarolható órám,
se percem; légy, légy te a jelen,
s a megszépítő, végtelen múlás.
Elfogytak kezeim közül a titkok,
s létemből a töprengés; azt szeretném,
hogy az óramutató fáradása légy.
Minden szép, s idézhető múltam,
most lom, vénülő kacat: e görnyedt
éjszakákba hívlak; legyél te a nap.
Nevetni való már minden barkóbám,
s ezerszer megfejtett minden kérdés,
fiatalodása minden tört-ráncnak te lennél.
…nem tudok már várni, nincs időm.
Gyere ide tegnapra, hozzám,
s szeressünk, amíg nem késő…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése