*
Erősnek kell lenned! – hallottam elégszer,
s voltam is, bár a hegy is
porlik, ahogyan telnek az évek.
Én nem vettem mérleget,
hogy máséval méricskéljem; kinek nagyobb.
E játékra csak annak van ideje,
kire a jótól kiburjánzott az unalom.
Sokszor mondták: csendben bírd!
S esküszöm nem kiabáltam…
ha sebekkel is, de lábam, hova kellett, elvitt,
s az élet rétjén gazt nem hagytam.
Voltak, kik gőgösen kételkedtek bennem,
s ki őszintén mellettem kitartó maradt:
Az elsőkről mára egyre kevesebb hírem,
a második általában én voltam.
Hogy jó ember vagyok-e?
Nem tudom, nem ér gondolatot.
Tettem, s teszem mit kell,
a többi másodlagos…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése