Magam vagyok.
Kétségek karolnak, vallató csönd.
Az események magva izgat, a léleké,
amint e szorításban renddé idomul.
Súlyok és irányok, rejtett jelentésük.
Izgat a sodródás maga is.
A nivelláló, nevenincs pontok,
a pelikánhű szerelem.
De...
hűtlenné lesznek torkomhoz a szók,
mint medrükhöz a sáros vizek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése