gondolkozzak csak el magamon
s azt bizonygatja mert ő most hódít
megszerzi magának azt a férfit
mert kifut az időből s egyedül marad
elvégre nincs olyan sok így hatvanon túl
megeshet nem lesz akihez szóljak
hát gondolkozzak csak el magamon
volt aztán egy hosszan jajgatva sirató
neki most már nincs senkije
ki fogja őt eztán szeretni
ebben a kusza földi világban
és volt aki csak annyit mondott
ne zárjam ki magamból a világot
az ő szavai voltak hitelesek talán
megtapasztalva hosszú életében
az egyedüllét eufórikus fokozatait
gondolkozzak csak el magamon…
figyelmeztet ezt el ne feledjem
nincs gondolat és talán a nincsben
vagyok ahol magamon nem
gondolkodhatok el a napi rutinok
viszik kitöltik az időt s találok
számos értelmesnek tűnő pótcselekvést
amikbe vajon bele férhet-e új keresése
mi közöm a magamon gondolkodáshoz
ó igen az egyedüllétnek van eufóriája
a mindegy mikor mit és hogyannak
s mégse siklik ki semmi a szokásos
elvárható folyamatokból csak az ez egy
hogy nem tudlak onnan visszavenni
a mítoszok mesék másvilágmegrabló
hősei visszahozták a kedvest – ó mesék
mesék vigasztaló katartikus történetei
ritkán sírok néha tán kéne a könnyek
kegyelme ha egyáltalán létezik ilyesmi
fut az idő s ha kifutok belőle ha kifut
alólam elfut kifut az elgondolkodás nélkül
mért gondolkozzak el magamon
mert fut az idő s egyedül maradok
elvégre így éveken túl már csak időm van
nem lesz akihez szóljak a szüntelen semmi
örök susogó hangjait hallgatom míg
az utolsó végtelen dallam magával visz
nem kell hát elgondolkoznom magamon
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése