Mennyi élet
s mennyi napfény
valahai
zöld reménység
hull alá a
levelekkel
város széli
őszi kertek
hogy pipálnak
füstölögnek
önmagukban
önmaguknak
bodorítják
fönn a füstöt
mint ezüstöt
égnek adják
leveleik
ezeregyszer
föláldozzák
füst bebújik
elmenekül
ködök alá
ne lássa itt
ha erre jár
hószakállú
vén november
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése