Biblia: 1 Korintus 13

1  Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengőcimbalom. 

2  És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok. 

3  És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból. 

4  A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. 

5  Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. 

6  Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. 

7  Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. 

8  A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken való szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni. 

9  Mert töredékes az ismeretünk, és töredékes a prófétálásunk. 

10   Amikor pedig eljön a tökéletes, eltöröltetik a töredékes. 

11   Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy éreztem, mint gyermek, úgy gondolkoztam, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat. 

12  Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten. 

13  Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet. 

Áprily Lajos: Tavaszi viharok

Ó, hogy szeretem a viharokat, 

mikor heves tavasszal erre járnak, 

a mennydörgésük nyájat riogat, 

vizük üdvösség a szikkadt határnak. 

Lelkem meglebben nyughatatlanul, 

ha zúg a záporszél a sűrü fákon, 

s a villámban piros fényben kigyúl 

s visszalobog kiégett ifjuságom.

Áprily Lajos: Csüggedés

Nem sikerült. Szomorú este vár, 

mert elcsüggedsz és elveszted magad. 

Mint egy szárnyon lőtt, nagy, sötét madár, 

vonszolgatod megbénult szárnyadat.

Áprily Lajos: Völgyek vándora

Sokat jártam hegyélen, hegytetőkön, 

már csak a völgyben-járókhoz szegődöm. 

Szívem kihagy, figyelem rossz zenéjét - 

„ Elvesztettem a magasság reményét...”

Áprily Lajos: Epigramma

Nyűgösek voltunk. Aki szeretett, 

nem élt mellettünk könnyű életet. 

Kövünkre is ilyen írás való: 

Idege rossz volt, de a lelke jó.

Bobb Gass: Kapcsolatok

„ Útra kelnek-e ketten együtt, ha nem egyeztek meg?” 

(Ámósz 3:3) 

          A jó kapcsolatok felemelnek, segítenek kibontakozni; olyanok, mint a szél a szárnyaid alatt. A rossz kapcsolatok viszont lehúznak; olyanok, mint a lábadhoz láncolt vasgolyó. Íme három irányelv ahhoz, hogy tudd, mely kapcsolatok megfelelők számodra, és melyek nem:  

          1. Ismerd el, ha egy kapcsolat nem működik! Néha le kell írni a veszteségeket. A régi mondás szerint: ha gödörben vagy, hagyd abba az ásást! Fogadd el azt a tényt, hogy néha az erőfeszítéseid nem elegendőek, és hogy nem tudsz mindenkinek segíteni. Az, hogy elengedsz valakit, nem jelenti azt, hogy soha nem változhat javára; csupán azt jelenti: Isten alkalmasabb arra, hogy segítsen neki, mint te.  

          2. Különbség van aközött, hogy segítünk valakinek, vagy cipeljük őt. Ez különösen igaz, ha olyan személlyel van dolgunk, aki mindig hozzánk fordul segítségért, és megpróbál bennünk bűntudatot kelteni, amikor nem vagyunk ott számára. Ne próbálj valakinek az Istene lenni! Ha folyton segítesz, az valójában akadály is lehet: ha a mankójává válsz és engeded, hogy mindig nálad keressen támaszt. Lépj hátra, és hagyd, hogy megtanuljon önállóan járni!  

          3. Ne hagyd, hogy a kritikától való félelmed befolyásolja a józan eszedet! Van egy tény az életben, amellyel meg kell tanulnod együtt élni: nem mindenki lesz elégedett veled! Az igazság fájhat és gyakran elidegenítő lehet, de ettől még igazság. Vannak idők, amikor ki kell mondanod úgy, ahogy van, és el kell viselned a következményeket és a rosszallást. Az egyetlen mód arra, hogy elkerüljük a kritikát, ha mindig azt mondjuk, amit a másik hallani akar, ami egyenlő azzal, mintha hazugságban élnénk egy kapcsolatban.

Forrás Mai Ige - (honlap: maiige.hu )

Csorba Győző: Szavak a szépségről

Az ember él .... Vígan .. . szorongva . .. félve . .. 

Olykor bajára, olykor örömére. 

- S az örömöt legfőképpen kiváltók: 

az önpusztítva szépséget kinálók. 

A szépség nem luxus boldog fölösleg; 

akiknek nem jut, vagy keresni restek: 

nagyon szegények. 

                              Bármi seb szakadhat, 

a szépségtől gyógyírt mindenki kaphat. 

Ha nélküle - az ember úgy is élhet, 

de ez csak tengés, állat-forma élet. 

A méltó homo sapiensi rangra 

egy tesz méltóvá: a szépség hatalma. 

Kijár a hála a kenyéradóknak, 

védőknek, gyógyítóknak, oktatóknak, 

s akik melegbe bújtatnak, ha fázunk, 

meghallgatják bokros sopánkodásunk. 

De ki napunkat szépséggel díszíti, 

s könnyebbé, gazdagabbá ékesíti, 

mert, amit senki más, olyant teremt ő: 

áldassék és tiszteltessék a költő. 

Akárhogy költ: eszközzel, önkezével, 

deszkán, vásznon, szóval, hanggal, zenével, 

esetleg velejéig fölzavarva, 

s hasznos-szelid botrányokat kavarva. 

- Az ember é l .. . Más-más elrendezésben. 

Van, aki buzgóbb a megismerésben, 

aki a szent fölöslegekre szomjan 

barangol egy varázs-birodalomban, 

és lát, tapasztal, és elmondja mindig: 

szóval, képpel, hanggal - mikor mi illik 

hívják bolondnak, álomkergetőnek, 

józan vonót kínnal nyekergetőnek, 

nevessék ki, ő mégse hagyja abba. - 

Hívén az ég fordul világosabbra. 

s az ember az lesz, aki kéne: ember, 

egymás javára végre és nem ellen. - 

Most itt egy kert nyílt, kert, új, képletes kert. 

Virága létező, virága kedvelt. 

Akik a szépség üdvéért hevülnek, 

s ajándékáért rendre idegyűlnek: 

megkapják itt - dúsan, csokorba kötve, 

s úgy mennek el, mint kincset örökölve. 

S fölismerik rajtuk, kik nézik őket, 

hogy pártfogoltjai a morc időnek: 

megváltoztak: fényes szemükbe írva 

kalandjaik sokféle drága titka, 

hogy mélységes-mélyen szívükbe vésték, 

s hogy bennük már öröklakó a szépség.

Balla Zsófia: A Bak jegye

Mamácska, 

                 itt ülök, 

és írom ezt a régi 

műfajt, hozzád hasonlót 

(nem, ez udvariatlan): 

egy néked kedveset. 

Most arra várok, mondjad: 

ó, édes gyermekem. 

Én már csak 

teneked vagyok az, 

és már csak erre várok. 

Mint üvegkalitkába, 

mindent a versbe zárok, 

rímet kerülve, jaj, de 

az áradó zenét 

nehéz föl tartanom, - 

vagy dobjam el felét?! 

Fenét. 

          No nézd, de bátran 

írom e csúnya szót. 

De nem a szó csúf persze, 

hanem az indulat. 

Ezt írom néked én most, 

hogy tudjad, mit csinálok: 

várlak, várom nagyon, hogy 

fejem re tedd a foltos 

és áttetsző kezed, 

ötágú koronámat.

Áprily Lajos Leánykökörcsin

Az est becsuk s egy fényes kéz kinyit, 

mikor a nap felhőtlen égre hág. 

Becézem kelyhed érző bolyhait, 

s tűnődve kérdem: Lélek vagy, virág?

Nagy László: Ki viszi át a Szerelmet

Létem ha végleg lemerűlt
ki imád tücsök-hegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantu mezővé a szikla-
csípőket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?
S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerűlt,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!

***

Paudits Zoltán: Csak a szerelem        

(Nagy Lászlónak)   

Csak a szerelem visz át 

létünk hullámtengerén, 

csak a szerelembe oltott 

boldog, vak remény.  

Csak a szerelem visz át 

az erőtlen évek alatt, 

csak a szerelembe szőtt 

görcsös akarat.  

Csak a szerelem visz át 

az árnyakból a fénybe, 

csak a szerelembe font 

álmok messzesége.  

Csak a szerelem visz át 

életből halálba, 

csak a szerelembe égett 

szívem ragyogása.  

Csak a szerelem visz át 

fogában tartva, 

csak a szerelem visz át 

a túlsó partra.   

Sík Sándor: A csendességről

Ülj mellém, Uram, jöjj és fogd meg csendesen
Türelmetlen, ideges két kezem.
Szűnjenek egyszer fogni, motozni, írni, alakítani.
Kulcsolódjanak nyugalomra békén,
Legyenek egyszer magukért és érted.
Jöjj, csókold meg a szememet, hadd szűnjék egyszer nézni és kutatni,
Csukódjék nézni békén befelé,
Látni magát és téged.

Sokáig jártam sokfelé és Márta-módra sokban szorgoskodtam.
Kopogtattam a dolgokon és megmaradtak tompa némaságban.
Visszhangot adtak mások, de nem nekem valót,
Nem a te hangodat.
És mind a dolgok, amiket mohó és munkás ujjaim illettek,
Elnyeltek egy-egy darabkát belőlem.
El-elhagytam magamból mindenfelé az útfelen,
A lelkem jó, nekedvaló, érőnek termett darabkáit.
Azt hittem: elhozom neked, amit lelek, és örömödre lesz,
Pedig ők emésztettek engemet,
És megmaradtak: rossz kőnek a kő, és ólomnak az ólom,
Mert nem volt ujjaimban az élet szent hatalma még,
Mert nem csókoltál még belém magadból eleget:
Én voltam még nagyon, a régi termés-durva én;
Termés-arany, mert kezedből került ki,
És csillogó, mert fényed fénylik róla szerteszét,
De szétfolyó, puha, erőtlen csillogás,
És nem született meg belőle még a drága Magisterium,
Mely amit ér, arannyá nemesít.
És mindhiába volt a jámbor járás sokfelé:
Egy-, egyfelé kell menni makacsul.

Jöjj, Uram, visszajöttem,
Jöjj és keverj belém acélt a lágy aranyba,
Fogj meg s taníts meg magamat megfogni,
És kezedet el nem bocsátani,
Akkor sem, mikor másért nyúl karom.
Vízbefúlót félkézzel menteni és téged fogni erősen a mással;
Törni követ félkézzel meredek szirtek szélén,
S kapaszkodni a másikkal kezedbe;
Könyvet lapozni, húst aprítani,
Kezet szorítani és kardot köszörülni,
Félkézzel mind: a másikat hagyni nyugodtan a te szent kezedben;
Szólni az emberekkel, hogy rólad szóljon és neked a szó;
Írni taníts betűt, hogy képedet képezze titkosan;
És lenni én, hogy légy Te én helyettem,
És hozni mást magamhoz, hogy hozzád hozzam őket,
És adni magamat, hogy téged adjalak.
Taníts, Uram, taníts, a lábadhoz ülök,
Magamra és magadra, semmi másra.

Krusovszky Dénes: Nekem lila

Ha nekem lila, 

miért ne lehetne 

lila az ég néha, 

vagy barna a fű, 

piros a lomb, 

engem nem zavar, 

hiába állítja mindenki, 

hogy rosszul festem, 

így tetszik, ilyen lesz, 

színtévesztő vagyok, 

ezt mondják, 

és azt kérdezik folyton, 

hogy ez milyen szín, 

meg ez milyen, 

mondjam meg mindenről, 

de hát kit érdekel, 

hogy a zöldikét sárgára, 

a sárgarigót meg 

zöldre satíroztam, 

a rózsaszín pónira 

pedig azt hittem, szürke, 

sosem lesz jogsim, 

ezt mondta Krisztián, 

de ez hülyeség, 

apa is vezet, 

pedig neki is mindig 

anya mondja meg 

a színeket.  

Janikovszky Éva: Ők ma gyerekek

Ha ma kihagyod az esti mesét, holnap már lehet, 

hogy nem is kéri a lányod vagy a fiad. 

Ha ma nem ülsz oda vele a társasjáték mellé, 

előfordulhat, hogy a jövő héten már késő lesz. 

Ők ma gyerekek, s nem pótolhatod 

az önfeledt legózást, babázást úgy öt év múlva, 

amikor már kevésbé szorítanak 

megélhetési gondok, amikor már 

nem kell új szőnyeg, vagy függöny az ablakra. 

Ha most kihagyod az együttlét meghitt perceit, 

évek múltán talán már 

a meghitt beszélgetéseket sem igénylik. 

Ha most nem sétálsz velük kézen fogva, 

akkor pár év múlva végleg elengedik a kezed, 

és a kapaszkodó nélkül elsodródhatnak. 

Visszahozhatatlanok és megismételhetetlenek 

a gyermekkor napjai, hetei, hónapjai. 

Téglák ezek, amelyekből és amelyekre 

a felnőtt élet felépül. 

Ha sok tégla hiányzik, labilis lesz az építmény.  

Pilinszky János: Hasonlat

Kulcs elkallódni, 

zár bezárúlni, 

cipő megállni, 

amennyire csak számok tudnak valakit 

kézreadni és idegenné tenni, 

olyan mély a mi elhagyatottságunk.

Pilinszky János: Most

Az újszülöttek lucskos és 

a haldoklók tűznehéz ingét 

viseltem.  Most fölvezetnek. 

Ez is beletartozik 

ámulatomba és döbbenetembe.  

Engedelmesen 

utóljára még megkapaszkodom, 

rátok testálva koppanásomat.