Wass Albert: Ősz lesz

Tudom: egyszer majd messze-száll a szellő, 

s a lomb homályban többé nem nevet. 

Ősz lesz. 

És ősszel hullanak a levelek.  

Eljárok majd a temetőkbe, 

és álmodó leszek, és kedvtelen. 

Bánat kísérget: lomha, őszi bánat, 

és felhő lesz, és Csend, a lelkemen.  

Megnézem majd a régi fákat, 

és elbúcsúzom utoljára. 

Megkérdezem: melyikük fáradt? 

Megkérdem: vágynak még a nyárra?  

Szívem az őszt még megcsodálja, 

de a halált már vele-érzi; 

mert minden nyár csak tarka álom, 

s az álmok sorsa: elenyészni.  

És látom majd: nincs több virág. 

S a holt mezőkről én is elmegyek. 

Ősz lesz: nagy Ősz. 

És ősszel hullanak a levelek.