Alfred Nobel 1866-ban feltalálta a dinamitot, ezzel forradalmasította a bányászat és az építőipar lehetőségeit. Azelőtt puskaport, nitroglicerint használtak, viszont azok hatásfoka, használhatósága messze elmaradt a dinamitétól. Néhány évvel a dinamit feltalálása előtt Alfred testvére is a nitroglicerin felrobbanásától halt meg, mivel annak tárolása és felhasználása nagyon veszélyes volt. Alfred Nobel találmánya sokat segített, hisz gyorsabban épülhettek utak, sokkal több lehetősége lett a technológiai fejlődésnek.
A dinamit közvetetten sok embert összehozott, sok embernek tette lehetővé a találkozását új utak épülésével. Ezzel együtt a svéd kémikus találmánya, a dinamit, elkezdett katonai felhasználásba is kerülni. Sokan azt gondolták, hogy hihetetlen ereje által hozzájárul majd a békéhez, de ennek ellenére inkább a háború és különböző katonai hadműveletek eszközévé vált, ezzel tönkre téve emberi kapcsolatokat, családokat, nemzeteket. Ugyanaz a találmány hozott örömet és sírást. Ugyanaz a robbanóeszköz hozott családokat közelebb egymáshoz az utak által és szakított el örökre a háborúkban való használata miatt.
Valami hasonló robbanóeszköz van mindannyiunk szájában: a nyelvünk. Tulajdonképpen Jakab nagyon mélyrehatóan írja le a szavak erejét, hisz ahogyan a dinamitban ott van az élet és a halál, ugyanúgy mindannyiunk szájában ott van az élet és a halál. A szavainkban benne van az élet és a halál is, az építés és a rombolás lehetősége egyaránt.
Mert a szavainkban olyan dynamisz, olyan erő van, amely hihetetlen dolgokat tud megmozgatni a világban vagy mások lelkében mind pozitív, mind negatív irányba.
Mindannyian ismerjük azt az érzést, amikor valaki – leginkább egy hozzánk közel álló ember – valami nagyon bántót mondott, amely újra és újra ott keringett, visszhangzott a gondolatainkban és nem tudtunk tőle szabadulni. Van olyan, aki egész életében annak a betege, hogy egyszer valaki valamikor valami nagyon sértőt, nagyon bántót mondott neki és nem tud annak terhétől, átkától szabadulni. Ennek természetesen az ellenkezője is igaz lehet: egy bíztató szó, egy elismerés, egy kedves megjegyzés évek után is újra és újra eszünkbe juthat. Pozitív érzéseket generálva bíztathat, bátoríthat és vihet előre nehéz helyzetekben egy-egy ilyen kijelentés.
Nagyon könnyű belátni, hogy a szavaknak különös ereje van, ezért is beszél nagyon sok helyen a Biblia olyan élesen annak hatásairól. Jakab levele mellett például több zsoltárban, a Példabeszédek könyvében és Pál apostol leveleiben is olvasunk arról, hogy a szavak mennyire hatalmas erővel bírnak az életünkre nézve.
Isten szavai által teremtette meg a világot a semmiből. Isten az ő teremtő hatalmát szavain keresztül érvényesítette. Ezzel együtt azt is látjuk, hogy a Sátán is a szavain keresztül végezte és végzi pusztító hatalmát, leginkább hazugságokon keresztül. Ezért is van éles harc a szavainkért, a nyelvünkért. Ez a kétféle hatalom tud hatalmába keríteni bennünket: vagy a mennyei hatalomnak, vagy a pokoli erőknek a befolyása alá kerül a nyelvünk, a szavaink.
E nagy veszély miatt is nyit Jakab levelében azzal a gondolattal, hogy a tanítóknak nagyon nagy felelőssége van, hogy mit és hogyan tanítanak. Természetesen itt nem csupán a pedagógusokról és a lelkipásztorokról van szó, hanem szinte mindenkiről, aki szavaival valaki másnak akarja befolyásolni a gondolkodását. Ide tartoznak a szülők is, akik nevelni igyekeznek gyermekeiket. Ma rengetegen kezdték el befolyásolni a társadalmat az internet adta lehetőségeken keresztül és lettek hatással a világra, nevezzük őket influencer-eknek.
Lehet tanácsokat adni, lehet okosnak látszó dolgokat mondani, lehet nevelni, lehet prédikálni, lehet tanítani, de mindenki azzal a tudattal tegye mindezt, hogy nagyon nagy a felelőssége, nagyon nagy a tétje annak, amikor valaki a szavaival akarja befolyásolni a másik embert vagy a világot. Jakab egyenesen úgy fogalmaz, hogy súlyosabb ítélettel kell számolnia azoknak, akik szavaikkal igyekeznek befolyásolni másokat.
Ezért is minden gyülekezetnek közös felelőssége az igehirdetés szolgálata, mert azért nem csupán a lelkipásztornak kell tenni, hanem az egész közösség szívügyének kell lennie az ige élő és tiszta voltának. Mert az igehirdetés az Úr szavának személyessé tétele, amelyet a Szentlélek tud elvégezni. Ezért könyörögni kell az Úrnak, hogy Lelke által nyissa meg az ige ajtaját újra és újra és nyissa meg a szíveket, hogy az emberek vágyjanak rá és meghallják. Pál apostol missziói munkáját is ez a közösségi lelkület határozta meg. Ő kérte a korinthusi gyülekezetet, hogy imádkozzanak azért, hogy Isten nyissa meg az ige ajtaját neki személyesen és az igehallgatóknak is. Az igehirdetést nem egyszemélyes küldetésnek tekintette, hanem a közösség munkájának, szolgálatának.
Jakab három nagy területen keresztül mutatja be a szavak erejét a nyitó figyelmeztetés után. A szavak ereje irányít, pusztít és meghatároz.
1. A nyelv, mint irányító
Először is azt tárja elénk Jakab, hogy a nyelv az ember életének az irányítója. A beszédünk, a szavaink tudják irányítani az életünket. Nem tudom érezted-e már, hogy az életedben elveszítetted az irányítást? Szörnyű érzés, amikor az ember azt tapasztalja, hogy az élete kezd teljes mértékben szétesni. Szétesik egy házasság, egy karrier, egy gyülekezet, egy család, egy élet. Sokszor a szétesett irányítás mögött irányítás nélküli szavak állnak. Jakab két képet használ: a ló és hajó képét.
A lovaglás csodálatos tapasztalása, hogy egy hatalmas állatot a szájában lévő zablával lehet elég jól irányítani. Kicsiny eszköz, mégis képes befolyásolni annak a nagytestű állatnak a mozgását. Az életünk is ilyen, amit sokszor a szavaink vagy a hallott szavak irányítanak.
Ugyanígy a hajó is hatalmas tömeg, hatalmas erővel tud mozdulni, megindulni, mégis irányát egy kicsiny kormánylapát befolyásolja. Így befolyásolja az ember nyelve is az egész életét. Egy helyén mondott szó sokszor mindent megváltoztat, hatására az ember élete nagyon előre tud haladni. De ugyanígy, egy meggondolatlan szó, egy elhamarkodott kifejezés egész életeket tud tönkre tenni vagy rossz irányba mozdítani.
Ezért nagyon nem mindegy, hogy ki irányítja a nyelvünket, kinek a hatalmában vannak a szavaink, mert az egész életünk irányát meg tudja határozni. Ezért érezhető Jakab sorok közötti unszolása, hogy ha azt akarjuk, hogy az életünk ne essen szét, akkor a nyelvünk, a szavaink irányítását adjuk az Úr kezébe, mert azzal az egész életünk meg tud változni.
Ne a szavaink irányítsák az életünket, hanem Isten irányítsa a szavainkat!
Nagyon sok keresztyén ember hihetetlen energiát fordít vallásos cselekedetek végrehajtására, mint az imádság, a bibliaolvasás, az alkalmakra járás, vagy a zarándoklás, de a szavait nem tudja megzabolázni, így egész keresztyén életének az irányítása bizonytalanná válik.
2. A nyelv, mint pusztító erő
Jakab a nyelv pusztító erejét a tűzhöz hasonlítja, nem is átlagos tűzhöz, hanem az erdőtűzhöz. Piciny dologból indul az erdőtűz, de fékezhetetlen pusztítóvá válik. Hektárok borulnak lángba és megfékezése szinte lehetetlen, a pusztítás pedig nagyon sok esetben helyrehozhatatlan, vagy ha helyre is állnak a tűz áldozatává esett erdők, ahhoz évtizedek kellenek. Nagyon pici tűz és hatalmas pusztítás. Jakab az mondja, hogy ilyen pusztító tűz rejlik mindannyiunk ajkai között, mert sajnos a szavak is bírhatnak pusztító hatalommal.
Elég egy szó, egy mondat és máris lángba borult egy házasság. Elég egy szó, egy mondat és máris lángba borul egy ország. Háborúk is minden esetben vezetők által kimondott szavak, mondatok miatt indultak el lángba borítva a világot.
A nyelv tüze, pusztító hatalma a gyehennában, a pokolban gyökerezik.
Onnantól kezdve, hogy a bűn belépett az emberiség életébe, a nyelvünket pokoli befolyás alá kerítette. Ezért tapasztaljuk meg nagyon sokszor, hogy olyan kegyetlenül tudunk megnyilatkozni, beszélni egymással. Megtapasztaljuk, hogy olyan butaságokat, bántó dolgokat tudunk mondani egy-egy helyzetben lángba borítva ezzel magunkat és másokat, másoknak az életét. Olyan könnyen elönt bennünket a harag és ezzel borítjuk lángba nyelvünket és a körülöttünk lévőket.
A nyelv pusztító hatalom, amely nagyon könnyen kerül pokoli befolyás alá. Ezzel együtt azt is tudnunk kell, hogy nyelvünket nem csupán a pokol tüze tudja lángba borítani, hanem a Szentlélek tüze is. Amikor valakinek a szavait, a beszédét a Szentlélek tüze járja át, akkor ott, ahol ő megszólal ott ébredés van, ott megtelnek a templomok, megváltoznak az életek, helyre állnak elpusztított helyzetek.
Mindannyiunk ajkai kerülhetnek a Szentlélek hatalma alá, amely által nem pusztítás söpör végig, hanem áldás. A nyelv fellobbanthat pusztító tüzet, de lehet a Szentlélek ereje által hatalmas dolgok elindítója is.
Kérdés az, hogy ki irányítja ezt a testrészünket, ki irányítja a te nyelvedet?
3. Leleplező szavak
Jakab nem csupán arról beszél, hogy szavainknak irányító, pusztító hatalma van, hanem arról is, hogy azok lelepleznek bennünket. Egy nagyon egyértelmű pszichológiai tényt is feltár itt Jakab, hiszen sokszor az ember belső érzéseit, motivációit egy-egy tudatlanul elejtett szó vagy mondat mutatja meg.
Forrásnak nevezi a szavakat, amely vagy édes vagy keserű. Olyan nem nagyon van, hogy egyszer jó vizet, egyszer pedig rosszat ad ugyanaz a forrás. Olyan is nehezen elképzelhető, hogy egy almafáról banánokat szedjünk. Pedig nagyon sokszor tapasztaljuk meg ezt: egyszer nagyon kegyesen szólunk, vagy épp áldjuk az Istent a szavainkkal, máskor pedig Istenhez nem méltó módon nyilatkozunk meg, mert átkozódunk, kibeszélünk másokat és kegyetlen, csúnya, hallgathatatlan szavak hagyják el a szánkat. Nem kellene ennek így lennie. Jakab int korábban, hogy ne legyünk kétlelkűek, most pedig arra hívja fel a figyelmünket, hogy ne legyünk kétnyelvűek sem. Mert a szavaink a lelkünk belső állapotára utalnak, azt mutatják meg, hogy mi van belül.
Jakab azt is sejteti a forrás példáján keresztül, hogy az ember szavaival áldás forrása is lehet. Ahogyan Isten a szavával teremt, ezt az isteni tulajdonságot az ember is magán hordozza.
Az ember istenképű, ezért mireánk is igaz az, ami Őreá. Isten a szavai által teremt és a mi életünket is a szavai által tudja újjáteremteni. De mi is hordozzunk magunkon ezt a jellemvonást, hogy tudunk építeni, de mi – sajnos a bűneset óta – rombolni is.
„ Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi.” Példabeszédek 18, 21
Nem mindegy, hogy mit mondunk, nem mindegy, hogy mi jön ki a szánkon, mert élet és halál is lehet a szavainkban.
Ezzel kapcsolatban álljon előttünk két szemléletes példa.
Egyszer egy ember autóval utazott, amiben vele volt a kutyája és az utánfutón a lova. Hirtelen elveszítette az uralmat a kocsi felett és balesetet szenvedtek, mindhármuknak súlyos sérülései lettek. Egy rendőr járt arra, odament a helyszínre, ahol először meglátta a ziháló lovat. Megsajnálta az állatot és hogy ne szenvedjen tovább lelőtte. Ezután meglátta a kutyát, akinek nagy vérvesztesége volt és vonyított ezért, hogy megkönnyítse a szenvedését őt is lelőtte. Mindezt végig nézte a férfi, akinek szintén komoly sérülései voltak. Közelített felé a biztos úr és megkérdezte tőle, hogy hogy érzi magát. A sérült csak ennyit válaszolt: „ Minden rendben, jól vagyok, nyugodtan menjen tovább.”
Ez egy vicces történet, de jól megmutatja azt, hogy valóban ott van a szavainkban mind az élet, mind pedig a halál lehetősége.
Ennél egy komolyabb történet, hogy egy katona hihetetlen bátorsággal harcolt a háborúban és sok bajtársának életét megmentette. Mindenki csodálkozott vakmerőségén, erején, hősiességén. Sokan kérdezték a háború végeztével, hogy honnan volt ez az erő benne? Elmondta, hogy mielőtt a háborúba indult, édesapja imádkozott vele és azt követően a szemébe nézett, a vállára tette a kezét és ezt mondta:
• Fiam, tudom, hogy vissza fogsz térni, még látjuk egymást.
A fiú apja sohasem hazudott neki és tudta, hogy haza kell térnie. Így is lett. A háború minden napján, minden harcában ezek a szavak erősítették meg.
Kedves Testvérek!
Ilyen erő van a szavainkban, ilyen hatalom van a szánkban, de kérdés, hogy mire használjunk, kinek engedjük használni. A mennyei befolyás alá engedjük, vagy a pokoli alá? Helyezzük a nyelvünket Isten befolyása alá, mert ott van jó helyen!
Dávid is ezért fohászkodik a 141. zsoltárban, hogy Isten zárja be a száját, ha arra van szükség és ha kinyitja, ha beszél, akkor őrizze azt, hogy ne beszéljen feleslegesen, ne mondjon butaságot, ne bántson meg másokat, ne mondjon rossz dolgokat, hanem legyen a szavaiban inkább erő és élet, mint erőtlenség és pusztítás.
Nagy erő van az emberi szavakban, de micsoda hatalom rejlik az Isten szavában, amely teljes mértékben át tudja formálni az életünket! Ezért halljuk meg az Isten igéjét, legyünk az Ő befolyása alatt és így használjuk a szavainkat az egyéni, a családi és a gyülekezeti életünkben! Ámen.
Forrás: Debrecen, Homokkerti Gyülekezet
