Kányádi Sándor: Arany Jánosra gondolva

kenyerem javát már megettem 

útjaim nagyját már megjártam 

útfélen fekszem őszi fának 

egyre gyérülő árnyékában  

fogam között egy szál vadrozzsal 

szememben a tündöklő éggel 

kévém-bekötni majd az isten 

mellemre térdel  

1976