Illyés Gyula: Nélküled

Nélküled, mint az olló egy fele 

– van árvább ennél? 

Suta a sorsom: hogy vágjak vele? 

Mit kezdenék, ha nem szeretnél? 

Csak párban, mint a láb, 

úgy mehetek tovább! 

Vagy nézd, hogyan ivel, 

vagy nézd a madarat! 

Nem is én vágyok szállani, hanem 

a két hű igen ütemeivel 

a győztes szerelem! 

Add párba szárnyul hát magad 

s megköszönöm, hogy veled volt közöm 

ahhoz, amire szánt a végzet – 

Azaz, hogy köszönöm 

ezt a tíz évet, 

az örömöm, 

hogy élek.