Addig nyújtózzál, amíg a takaród ér -
intelmez Apa.
No igen. Ki mint veti ágyát,
addig ér a takarója.
*
De hát miért? - kérdezte Anya.
Csak - feleltem, és vállat vontam.
Nem értelek - rázta a fejét, és sírni kezdett.
Az anyák csak addig értik a gyerekeiket,
amíg azok nem tudnak beszélni.
*
Megkérdeztem egy legyet,
miért röpköd és zümmög szüntelen,
lám, a pók csendben, nyugodtan
szövöget, megalapozza a jövőjét.
Mire ő azt mondta, hogy
ne ezópuszkodjak,
mindenkinek más a bioritmusa.
A legyet átirányítottam Apához.
*
Nem szeretem azokat a felnőtteket,
akik úgy kezelik a kamaszkort,
mint egy lábon kihordott gyermekbetegséget.
*
Nem értem a szüleimet,
ha mindent olyan jól tudnak,
miért olyan tanácstalanok?
*
Akármit csinálok, rossz:
ha tűnődve heverészek,
tétlen naplopó vagyok,
ha teszek-veszek,
sosincs maradásom,
ha véleményt mondok,
nekem semmi se jó,
hogyha hallgatok,
nincs ítéletem.
*
Megdörzsöltem a hőmérőt,
hogy Anya lázasnak higgyen,
és babusgasson.
De ő azt kérdezte:
matekdolgozat?
*
Van neked eszményképed?-
Kérdezte Apa,
és várt, hátha azt mondom:
te vagy.
De én a tükörbe néztem,
amikor bólintottam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése