egy karcsú, szénfekete macska.
Néz rám gyanakvó borostyán szemmel:
mit akar itt ez az ember?
Nem érti, mért jöttem ide,
az ilyen gazda nem jó semmire.
Gyümölcsért nem mászik fára,
a füvet sem maga kaszálja,
csak tesz-vesz, járkál hallgatag,
vendégeket se fogad;
és mégis, minden éjszaka
világos a veranda ablaka.
Bizony – úgy véli – hasznontalan élek,
nem lennék jó egerésznek…
De ha már gondja lettem egy cicának,
én sem adom föl béketaktikámat.
Ha dolgaimról így töprenkedik,
tisztelnem kell az ő kétségeit.
Szerzett jogában jobb ha meghagyom:
üljön a hársfa előtti padon.
Ahogy nem hívtam, el se kergetem,
míg neki tetszik, lakjon itt velem,
hisz el-elkéne társnak olykor,
ki nem karmol, nem is dorombol,
egy magabízó, szuverén barát,
ki lám, nem hagyja megfogni magát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése