izzó, haragos vörös
gömb – napfelkelte.
Kimondhatatlanul szeretem a reggeleket.
Az ébredést az álmokból,
az eszmélést egy új napra,
a reggel mindig friss erőt.
Hálás vagyok a sorsnak ezért
a mindennapi megújulásért;
a lét egyik legnagyobb csodájának tartom.
Ez számomra a bizonyíték, a remény.
Tiszta lappal indulok nap mint nap.
Kezemben a sorsom, bármi történhet;
az energiát minden reggel megkapom,
döntésemen múlik, mire fordítom.
Akárhogyan is érzem magam napközben,
tudom, ez csak átmeneti.
Hogy minden fáradt, sötét, elhasznált hétköznap után
egy gyönyörű, tiszta, friss, lehetőségekkel teli
újabb nap kezdődik,
s reggel ismét enyém az erő és a remény.
Arcom anyai
sugarad simogatja.
ez az én napom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése