a császárnak, és ami Istené,
Istennek.
Máté 22. 20-21.
Fölmutatván a császár képmásával
ékített adógarast,
beleborzongtak a gondolatba,
micsoda kelepce:
most aztán szaván fogják a híres ámítót.
Ha kérdésükre
- kell-e adót fizetni a császárnak -
azt válaszolja: nem kell,
kikiáltják fölforgató lázítónak
és bevádolják a prefektúrán.
Ha azt feleli,
kell adót fizetni a császárnak,
népárulóvá aljasítják legott,
hívei pedig faképnél hagyják.
Beleborzongtak a gondolatba,
micsoda kelepce:
most aztán szaván fogják a híres ámítót.
Ő viszont átlátott
gyalázatos hamisságukon
és a legelfogadhatóbban válaszolt,
ajánlva a kölcsönös engedménnyel fémjelzett
tisztességes megegyezést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése