Gyötri a csendet fuldokló ütem,
Az óra… Halld, amint ébredve – veszve,
Az összecsengést hasztalan keresve
Belehangzik a szavad, – s a szívem.
Most, – most!… Hogy biztat egyre, mindörökre
S előbbre egy lépést se jár az óra! –
– Nem érzed-é, hogy sorsunk odakötve
A reszkető, ijedt kis mutatóra.
Hagyd a panaszt! – Száll még sok alkony árnya,
Együtt theázgatunk sok este még.
Kéz-kézben, csendes óra jöttit várva…
Utóbb elég lesz, – neked is elég.
Kalandos terveket se foltozz váltig! –
Marad az éltünk ünnepnapja ez,
Tán jobb neked, hogy valóra nem válik, –
Tán jobb nekem, ha fészkünk sohse lesz.
1903.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése