A kor, korom, korunk,
Becsengeti a nagyszerű napot,
Mely után nem kívánkozunk.
Ez nem sírás, ez csak megilletődés,
Búcsúzás néma könnyei,
Utánatok,
Felém kinyújtott jóságos karok,
Akiket nem tudok, nem akarok
Kezemből kiereszteni.
Nem is rettegés, noha félelem:
Hívés, reménység, áhitat
Bújócskát játszanak velem,
Mint esti felhők oltárán a nap,
Mígnem az éjszaka eljő
És elalusznak sugarak és felhő
És kettesben virrasztanak
Az Isten és a lelkem, -
Két halhatatlan érthetetlen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése