méznap szivárog át szemhéjamon
a föld a forrástalan fénybe fordul
oldódik görcs szorongás fájdalom
kettős szivárvány lobban fel az égre
hársfavirágok illata lebeg
körülsimogatja védve-becézve
bőröd rugalmas selyme testemet
izmaid hullámain ringatózom
az őstenger áramai vagyunk
a Föld és Ég a hidrogén s az ólom
bennünk lélegzik a jövő s a múlt
a létezés átvilágít az itten
mikor szeretjük egymást él az isten
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése