Hiányzik nekem,
hogy én is hiányozzak
egyvalakinek.
Hulló falevél:
pókhálóban fennakadt
elmúló élet.
Alvó réteket
ködlepel burkol csendbe,
engem a bánat...
Tegnap folyt a víz.
Ma jégtükör óvja a
megfagyott időt.
Lépteim hegyek
óvták, lombok kísérték.
Ma pusztán megyek.
Havas hegyeim!
Mit ér a fehér világ
sötét falak közt?
Csended betakar.
Gyönyörűség halk dala
pendül az éjben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése