gyakran üzenek,
éltem leéltem
Távol tőletek.
Polgár nem lettem
se itt, se ott,
két világ közt
forgó kerék vagyok.
Nyelvem nem tiszta,
furcsa keverék,
mintha más szólna,
mesterséges beszéd.
Nincsenek tudom
örökölt jussaim,
bátyám lett Ábel,
én vagyok Káin.
Régen még kínzott
keserves bűntudat,
akkor átkoztam,
ma áldom sorsomat,
hogy lehettem itt
és éltem ott,
hajrá világpolgár
szabad vagyok.
Másképpen szolgáltam
szülőhazám, hasznos
követe vagyok
a szabadság jogán.
Ha feltámadna most
jó Édesanyám,
eladnék mindent
és élnék Budán.
Ha még élne
Apám szegény,
ő tudta jól
éltem kemény.
Kétszer hal meg
az a magyar,
kit majd egyszer
idegen föld takar.
Bekapcsolom
este a rádiót,
hallgatom soká
a hazai szót.
Aztán kívánok
jó éjszakát—
a család nem érti
az apa szavát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése