Nincs más, csak e hajnali óra,
árnyéktalan, meredek fák
s e fákat fölhangoló némaság.
Csak a szomszédos fenyőerdő, mint lebombázott állomás.
Csak felhők: megduzzadt szemhéjaid;
csak a leheletedből kigyalult padló,
sóhajnyi-vékony deszkaszál;
arcod süllyedő szigete,
száműzetésem mosolya.
Csak a fájdalom, amit majd megcsalok;
esőben szétázott utak,
pocsolyák,
kavicsok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése