Én Istenem, mire teremtettél?
Sejtem, te boldogságom nedűit iszod,
s amikor hátamra tevehát-súlyt tettél,
s mosolyogtam, enyhült bánatod.
Mosolyogva rogytam le, s te kereszted
miccenetnyit jobban felemelted.
Uram, te láttál s én éreztelek,
s örültem, hogy enyhíthetem terhed.
Összejátszunk azóta, mint közös
zsákmányukért eltökélt maffiózók.
Te viseled a világot s én önös
érdekemből teszek rosszat és jót.
Ha mozdulok, te érzel, hisz az őssejt
te vagy, s te adtad, hogy ember legyek.
Mindenséget bíztál rám fönt és itt lent
én vagyok mézelő mindened.
Elvadulunk nélküled, Uram, méhet
kaptár nélkül befogni nem lehet.
Hordozunk halált, élő örökséget,
ám te megosztod örök életed.
Sejt és sejtelem
mibennünk olyan,
mint ház és háztető a házon.
Vagy part és közte eleven folyam.
Te rám találtál s rád kell hogy találjon
lelkünk:
ha fáj,
ne oktalanul fájjon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése