se áttört csipkefüggönyük,
sötét madarak között laknak,
mellükre holdak kékje süt.
Szemükben lógnak nagy narancsok,
mint félig kinyílott sebek,
melyekből dőlnek sűrü nedvek
s csorog, csorog a szeretet.
Személytelenek, mint az óra
és fontosak, akár a perc.
És velük együtt sírsz, ha néha
az ágyon mellettük heversz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése