2022. január 25., kedd

Gerevich András: Óda a New York-i metróhoz

Spanyolul beszéltek.     
 A lány félszemmel újságot olvasott,      
a srác a CD-manjét birizgálta,      
majd levette bakancsát,      
szellőzzenek a zsibbadt ujjak.      
Középen egy műanyag tálból      
csirkefalatokat mártogattak       
valami fekete szószba,       
kólázgattak.      
Leszállás előtt a lány       
kirúzsozta ajkát és megfésülködött,      
a fiú gyengéden átölelte.    
        
New York-i metró, második otthonunk!      
Nap mint nap órákra      
életünk motorja, kényelme és mocska vagy!      
Ismered titkainkat a világ minden nyelvén,      
arcunkat a bőr minden színében,      
zakatolunk és a méhedben születünk újjá amerikainak!      
Beszélgetések, olvasások, ölelések otthona,      
vigyél minden éjjel haza, mindig máshova -      
eltévednék nélküled!         
   
Egyszer egy újságot kaptam kölcsön      
egy idegentől, ne unatkozzak az úton,      
másnap egy fiatal srác ült le mellém       
és mesélte el többéves kapcsolatát.      
Nem hagy cserben a képzeletem sem,      
ábrándozni is szinte csak itt van időm,      
itt készülök fel randevúkra,      
és órákkal rá a csalódást is itt vezetem le       
     
New York-i metró, éjjeli sikló!      
A nap minden órájában kitárod ajtód a vándor előtt,      
rajtad aludtam hosszú múzeumi séták után,      
vagy mikor egész délután egy üzletet kerestem.      
Minden hajnalban hazáig ringatsz,      
magadba nyelsz, mint békát a kígyó,      
és gyomrodban mentesz ki,      
mikor felfalna a metropolisz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése