varjúláb a légben
kapaszkodik meg a
gömbölyű, nagy égen,
hogy le ne csúszhasson,
tartja magát végig
rémült szárnycsapással
a keseredésig,
verdesi a leget,
törekszik előbbre,
emelkedik föl a
sűrű levegőbe,
nem tudja maga se,
mi elől igyekszik,
de fekete párja
fehér havon fekszik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése