ahogy a levegőhöz ér
üvegkarjaival a szél
s erre az erdő meghajolna.
Az erő észrevehetetlen
futkározása ez a gót
katedrálisok ablakában,
hol eddig minden néma volt.
Szobában ülsz s mint hű kutyák
lábadhoz ülnek az esték
s kilátszik a betűkön át
az áruló tökéletesség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése