Hét év, hét nap
„ Hét évig vártam, hét hosszú, hosszú évig.
Kocsma, kávéház, könyvesbolt bezárt.
Színültig teltek festékkel az álmok.
Hogy sosem állok bosszút, azt ne várd.”
Ha eljössz, itt leszek. Ilyen adósság
ingatag, mint a szélben a faág.
A sötétség hajt énfelém, de engem
megőriz az elorzott ifjúság.
Két éjjel jöttél. Indulatod csúcsán
rángott a barna, barna gyűlölet.
Harmadnapjára végül észrevettél.
Sebek szegezték át testemet.
Jól éreztem? Még három nap, s örökre
bedőlt, beszakadt alattunk a múlt.
Tested elorzott éveid jegyében
hozzám nyomult, végleg hozzám nyomult.
És az utolsó éjszakára eltűnt
idő, életkor, sebhely, évtized.
S megértettem, hogy két hosszú év után már
nem állsz bosszút. Elszállok nélküled.
2
Éjfél körül
Úgy múltál el, hogy észrevétlenül,
mint a háború, ez a második.
Fölparázslik még az emlékezet,
de a közönyre az ész rászokik.
Tudom, hogy itt jársz. Hogy éjfél körül
ajtótól, faltól vissza nem riadsz.
Reggel hiányzik a polcról egy könyv,
gyertya, amulett, levél, kézirat.
Barátom voltál. Vagy szerelmesem.
Helyedbe nem jött megmerülni más.
Szerelmet elveszteni légszomj.
Barátot fulladás.
2021. szeptember
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése