teszek-veszek a szobában,
a terítőt megigazítom,
a hamutartót beljebb rakom,
és hírtelen belém döbben egy érzés:
Ez mind csak volt!
Ennek ezerévei múltak,
rég nincs a terítő, az asztal, az ablak,
valahonnét a jövendő
ezerévekből figyelem
a kis öregembert, önmagamat,
hogy tesz-vesz a szobában
vakon a jövendő felé
mely immár régmúlt,
mindezeknek emléke sincs már
s a sodrásból kilépni nem lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése