Gályarab-hallgatás búg benne s fájdalom.
S az idő, az idő – tücsök az óra
belsejében. S az üres, istentől elhagyott szóra
bánat hull az égből, csillag a csűrre.
S hátrálsz tovább a senki földjén.
A csönd felé, melyben mozdul, de nem kong
a szó, az ember e üreges szárú mankója.
Tőzsér Árpád fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése