2022. július 10., vasárnap

Ihász-Kovács Éva: Kezek



Kezek 
egyszerűen egymásbafonódva 
Veszprémkülsőtől Budapestig 
Nem láttam csak ezt az 
egymásbamosódást ezt a 
biztonságot végtelen óta 
kezek igéző jelbeszédét 
Virágbilincsek tíz eleven vércsepp 
a férfitenyérben tíz szál rózsa 
jajongás ne hagyj el engem 
Nézem ahogy karolják egymást 
az ujjak egyetemes emberöltők 
kapcsolódnak így micsoda homológ-sor 
ahogy készülődik a kétszer-tíz-ujj 
őrizve-érezve egymást kapcsolódik 
lüktetés vérpályák rohanása 
legombolyított Ariadne-fonál 
ujjak egymásbahorgolt pikócsillagok 
Ennyi a tájból kezek virágoskertje 
füzér széttéphetetlen láncszemek 
ágak szerelem láncszemei 
Példa hogy mindenkinek így 
ilyen elengedhetetlen bizalommal 
kellene kapcsolódni a társak ujjaiba 
ember az emberrengetegben 
földrészek az évek gyorsvonatán 
karolnák egymást kő- erősen 
keresztülnyúlva óceánon 
karolnák kesztyűtlen egymást az ujjak 
Kezek a hosszú úton 
karok vasbeton-pillérei sziklaszilárdan 
a létezés önkéntelen vallomásai 
ahogy élnünk kellene igen 
örökké kellene így amíg elfogy a 
végtelennek-hitt de mégis 
győzhetetlen Idő kéz beszéljen 
hihető mozdulatokkal a kézhez

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése