történik minden, és egyre könnyebben
viselem idővel a szenvedést, legyen szó
egy gyorsan múló testi fájdalomról,
vagy pedig arról a kínzó hiányérzetről,
amely mindjobban eluralkodik rajtam,
hogy ma is elmulasztottam, és holnap is
el fogok mulasztani valamit, amit
feltétlenül meg kellett volna tennem,
de mondom, ez régen is így volt, csakhogy
akkor még hamar túltettem magam rajta,
újabban viszont nemhogy tompultak,
inkább kiélesedtek az érzékeim, szeretnék
megfelelni például a szeretet parancsának,
szeretném végre betűről betűre betartani
a tízparancsolatot, holott nem voltam
vakbuzgó soha, sőt, igazság szerint még
hinni sem hittem, de mostanában kezdek
túlságosan vigyázni magamra, nehogy egy
száguldó autó elsodorjon, ha lelépek a
járdáról, nehogy késő este, vezetés közben
lekoppanjon a szemem, nehogy akármiben is
bűnösnek lehessen mondani engem, nehogy
megfázzam, nehogy megizzadjak, általában
nehogy, nehogy, nehogy, valahogy így
jellemezhetném a közérzetemet, küzdök is
ellene természetesen, de lelkem mélyén
tudom az okát, ez nem halálfélelem, hiszen
én sem lehetek kivétel, mint ahogy egykor
talán reméltem, csak azért vigyázok
ennyire magamra, hogy még véletlenül se
foghassa majd rám Isten a halálomat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése