nem éppen úgy, ahogy kellett volna, azt hiszem,
minden olyan volt, mintha, aztán mégsem olyan,
és én nem tudtam mondani semmit neked
telefon szólt, hajnali fél háromkor, aludtam épp,
így tudtam meg, hogy vége, hogy többet nem,
mondták, ez új korszak életemben, igazi férfi,
akinek nincsen már apja, aki fölötte, mindig
alakulnak a dolgok, ahogy alakulnak, éppen úgy,
nem mondok semmi különöset ezzel, semmi újat,
megyünk előre az időben, vagy egy helyben állunk,
történik, ami történik, velünk meg nélkülünk
meglátogattalak tegnap is, márványlap csupán,
vittem valami zöldet, meg tétova mondatokat,
úgysem tudom elmondani, mennyire köszönöm,
és mennyire sajnálom is, hogy nem még időben
ameddig voltál, nem lehetett elmesélni neked,
nem lehetett elmesélni, mert nem úgy alakult,
inkább az elhallgatás volt, a távolság közöttünk,
nem voltam képes, téged, úgy igazán megölelni
létezik olyan micva, hogy búcsúzz el apádtól?,
mielőtt márványlappá lesz, szorítsd magadhoz?,
létezik elmúlás-parancsolat?, ami megvéd?,
vagy minden úgy van, ahogy lennie kell
bennem vagy mindig, márványlapfelirat,
örökké bennem leszel, ahogy telik az idő,
60-ra fordulok, most értem meg csupán azt,
amit nem tudok még most sem kimondani
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése