és csak hangjaink vannak a beteljesülés pillanatában
vannak könnyeink a szomorúsághoz
és száraz a torkunk a kínban
Fohászkodtam a forrósághoz
és csigolyáimban újra a tél
könyörögtem a zúzmarához
és szememben éget a hőség
virágos mezőre mentem
és felsebeztek a száraz bogáncsok
a dermesztő fagyból menekültem
és tűzhányó ölében éget forró láva
Takartam áttetsző fénybe csontjaimat
és állok előtted talpig öltözötten
kezed vetkőztető mozdulatát várom
hogy ne égessen csontig pőreségem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése