belibbentél a kertből, én aludtam,
fülemben madárdal orromba orgonaillat kúszott,
te az ágyam mellett a fejemnél
a rádió gombját csavartad.
Minden állomás csodálatosan
érdekfeszítő részletet sugárzott.
Azt is álmodtam hogy azt álmodtam
hogy a konyhában álltam
és a konyhapultot pozdorjává zúztam -
márvány darabok. Mindkét kezembe
egy-egy szilánkot fogtam, mert arra gondoltam
ez talán álom, és két kezemet lassan
összehoztam, hogy halljam a márvány
sikolyát, de nem sikoltott.
Boldog voltam hogy itthon vagy;
elmondhattam az álmomat. Igen, mondtad,
ezt teszi az álom, valamit érzel a kezedben
ami nincs is ott, ez közismert.
Akkor a telefon megszólalt. Milyen jó, gondoltam
hogy itthon vagy, egy kicsit még alhatok.
Te majd felveszed. Hallottam hangodat.
Csengett, csak csengett míg fel nem ébredtem
rohantam. A halál miatti bánatot ismerik.
A válás bánata nem számít. És a
halottak nem tudják hiányuk mekkora.
Gera Judit fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése