De hiszen ott ül a második sor szélén és
mosolyog, gondoltam magamban, amikor
felolvastam a halálodról szóló verseket,
elsírtam magamat, és a szégyentől elvörösödtem.
Ráadásul többen sírtak a színházteremben.
De hiszen ott ülsz, mosolyogsz és nemet intesz,
győzködtem magamat. Harmincöt éves
vagy újra, rázod a fejedet, hogy tévedek:
nincs is halál. Menjek csak vissza a kórterembe,
folytatod, nézzem meg az ágyadat: üres.
Ha te is elhiszed, hogy meghaltam, halott
vagyok valóban – teszed hozzá.
Pannonhalma, 2018. augusztus
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése