s a reggel térdepelt a fürdőszoba kövén.
Szavakba öntve halkan suttogtam,
mert hittem, hogy hallod. Ebben hittem én.
Tudtam, hogy hallod, s mindig reméltem
tiszta jelenléted végtelen erejét,
mint amikor régen, elalvás előtt
neved kimondtam és eloszlott a sötét.
Évek szelíd súlyait a vállam
megadóan viszi, mert szívemből hiszem,
hogy ami történik, mindig úgy van jól,
ahogyan Te adod. Édes, jó Istenem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése