Az idő gyorsan elmúlt”
(Kavafisz)
Öt éve már.
Gyorsan telik az, ami.
A napok, a pillanatok.
Sebesen, sebesen.
Minden más azóta,
minden, minden,
és mégis változatlan.
Szeretnék néha kiabálni!
Talán csak azért, hogy
valaki, végre valaki.
Ez a vers is, látod,
ez a vers is – mennyire
halk, mennyire csendes.
Nem kiabálok, csak
befelé suttogok, aligha
tehetek ennél is többet.
Öt éve már, hogy úgy
vagyok, ahogyan vagyok,
és nem is leszek másképp.
Jó volna látni az arcomat,
látni az arcom a szemeiddel:
megismersz-e még?
Fél 1 van, mondom,
az órámra nézek,
múlik az idő.
Gyorsan telik, nagyon is.
Telnek a napok, ahogyan kell.
Vágtatnak – valahová.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése