az ember bekeni magát valami zománccal és irtózni kezd a tetvektől”
(Kassák Lajos)
romlik a szem – elgörbült egy álom –
kaszinótermünkben blöffnek tűnt a járom
silány fényt szült a bordélyház ablaka
megbarnult a szív hamis a ballada
hazugság-akol a civilizáció
tetvétől irtózik a fennkölt ráció
prűd ladik billeg a zavaros Tiszán
szennyezett a víz – olajfolt és cián –
behódol a csermely a szikkasztó aszálynak
nádasában régen vadkacsák tanyáztak
de üres lett a szó törött a képkeret
evakuálni kell innen az életet
új cirkusz készül – röhög a sok svihák –
drótkötélen táncol az agyament világ
madarak hangján szirénák vijjognak
áldozatok adnak fegyvert a gyilkosnak
hűvös a szabadság – nem tudjuk hova tart –
Krisztus a Golgotán néhány szót eltakart
magamban beszélek – mégis hozzá s vele –
kocsmapultunk régtől a csönd kérdőjele
bűvészkalap takar gyáva rongyszőnyeget
Isten álruhában közöttünk őgyeleg
megretten s elszörnyed attól amit lát
– bohócsipkát öltött magára a világ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése