Nem tudok mit meg nem tenni Érted, csak
valamilyen végső formához ragaszkodom,
mint egy félig beroskadt odúhoz, amelyet
magamra vettem, amelyben kevésbé fázom.
Hol tartózkodjam, ha nem a testben, amikor
ítéleted ideje eljön? A csupa ránc, csupa
sebhely öregasszony kék-fehér szegélyes
fátyola alól föltekint a bárányfelhős égre.
A Mennyország neki már semmit nem jelent.
Nem lát közeledni a fényes trónuson,
fohászkodik könyörületes szívedhez mégis.
A mélységek felé: magasba emelve
göcsörtös ujjait jelentkezik Neked.
Itt vagyok, ahova helyeztél, Istenem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése