– Rendszeresen a hitről írsz.
– Igen, a hit éve van.
– És akinek nincs? El tudod – elfogultnak látszol – képzelni, hogy Isten nélkül is lehet élni?
– Igen…
– Kivételesen szólnál az istennélküliségről?
– Persze. Ha van türelmetek, nézzük az istennélküliség okait. – Amit föltétlen figyelembe kell vennünk, hogy a hit ajándék. Vannak, akik megkapják, vannak, akik még nem kapták meg vagy vannak, akik közömbösek, sőt visszautasítják.
(1) Isten nélküli élet. Sokféle oka lehet. Amint az istenhit sem egyetlen valláshoz vezet, hasonlóan az istentagadás forrása különböző forrásból eredhet. Vitathatatlan, hogy kényszerű bizonyíték Isten léte mellett tudományos erővel nincs. Hasonlóképpen tudományos érveléssel Isten létét sem lehet tagadni. – Van-e Isten? Eldönthetetlen kérdés, amely számtalan embert közönybe visz. Teljes érdektelenség alakul ki lelkében.
(2) Isten tagadásához vezet a torz istenkép, amellyel valaki találkozik. Nem az igaz Istent tagadja, hanem annak az emberek által bemutatott hamis képét.
(3) Gyakran előfordul, hogy az Isten tökéletességét látja, sejti meg valaki, ám a hívek élete “cáfolja” azt. A vallásos emberek hitvány élete riaszt el Istentől.
(4) Isten létét kétségbe vonja, hogy bár a kereszténység, vagy más vallás a szeretetet hirdeti, de a háborúk, a milliárdokat érintő szegénység jelen van az emberiség életében. Hiányzik a szolidaritás. Ez ellen emeli fel napjainkban a szavát Ferenc pápa…!
(5) Gyakran szembe állítják a hitet és tudományt. Tévedés. A kettő nem mond ellen egymásnak, hiszen a tudománynak kutatási területe a még “meg nem-ismert”, a hitnek pedig a Megismerhetetlen.
(6) Ne legyen sértő senkire az a megállapítás, hogy sok-sok ember nem “hitetlen”, hanem “tudatlan”. Hiszen soha nem hallott, nem olvasott hiteles tanítást a vallásról. A hit világát ismerő emberrel nem beszélgetett.
(7) Kételkedést, sőt tagadást válthat ki súlyos betegség, haláleset, tragikus események. Amikor a miértre nem kapunk választ.
(8) A személyes Isten felismerését a Világmindenség tervszerű értelmessége, fénylő szépsége takarja el…
– Most állj meg! Hirtelen sok ez. Majd átgondoljuk. Ám már most felteszem a kérdést, legközelebb válaszoddal kezdjük beszélgetésünket: te a hívő, hogyan viszonyulsz az Isten nélkül élőkhöz?
– Magatartásomról majd beszélek, de most hallgassátok meg Paul Claudel költő általam nagyon gyakran elmondott imáját.
“Uram, nem oly könnyű megszökni Előled, és ha nem a világosság által jut el Hozzád, hát menjen azáltal, ami csak homály, az egyenes út helyett a ferde úton, az egyszerű helyett a gyötrelmes, összecsapzott sokaságon át… És ha a rosszat kívánja, legyen az olyan, amely csak a jóval fér össze, és ha a zűrzavart kívánja, legyen az olyan, amely megrendíti és ledönti körülötte az üdvösséget elzáró falat, megszabadítva őt és azt a sok-sok embert, akit elzárva tart. ” ÁMEN.
Pillanatnyi csönd. Kezet fogtunk. Tányéraink, poharaink már üresek, ám gondolatokkal telten indultunk haza…
