2023. december 11., hétfő

Edgar Allan Poe: Külön

Gyermekkoromtól fogva nem 
Olyan vagyok, mint más. Szemem 
Nem úgy lát, nem közös kutak 
Habja bennem az indulat. 
Nem közös forrásból ered 
Bánatom. Gyújtva szívemet 
Más fokra izzik örömöm. 
S ha szeretek: azt is külön. 
Ott – gyermekkoromban – a vad 
Élet hajnalán: ott fakadt 
Ez a varázs – a jó s hamis 
Mélyekből -, mely kötöz ma is: 
Forrásból lett, gyors patakból, 
Sziklahegyen rőt falakból, 
Napból, mely lekörözött 
Őszi aranyfény között, 
Villámból az ég alatt, 
Amint elszállt, elszaladt, 
Dörejből, vihar ha forrt, 
S fellegből, mely olyan volt 
(Bár kéklettek az egek) 
Szemre, mint egy szörnyeteg. 

Tellér Gyula fordítása

Kalló István: Harmat









Ma nekem harmat vagy,  
millió párafoszlányból lettél egy.  
Könnyű szavad, kedves mosolyod  
összeállt s lettél számomra csepp.     

Magadba szívtad a rétek hajnali illatát,  
kristályos szépséged tiszta örömöt ád.  
Erőtlen levelemen billegsz, mely  
földig hajlik könnyű terhed alatt.     

Tán legördülsz gyökeremig,  
tán felszív a nap, velem csak emléked marad.  
Holnap már sudár fenyő büszke ágán  
Rajtad csillog a szivárvány. 

Juhász Gyula: Emlék

A szálló évekkel 
Sok minden megy el, 
De a szív, a koldus, 
Tovább énekel. 

Mi remény volt régen, 
Emlék ma csupán, 
De legalább sírhatsz 
Tűnt szépek után! 

Ami emlék, szebb is, 
Mint az, ami él, 
Romok is ragyognak 
Hűs hold fényinél!  

2023. december 10., vasárnap

Advent 2023



Advent második vasárnapja.


2023. december 8., péntek

Régi mondás




„ Ügyelj a gondolataidra, mert azok a szavaiddá válnak! 
Ügyelj a szavaidra, mert a tetteiddé válnak! 
Ügyelj a tetteidre, mert a szokásaiddá válnak! 
Ügyelj a szokásaidra, mert a jellemeddé válnak! 
Ügyelj a jellemedre, mert az formálja a sorsodat!” 

Márai Sándor: Menekülő

El, el, csak el, el. 
Leülni a földre 
Szegényen, csupaszon, 
Mint a halottak: 
Csukott szemekkel.   

Hallgatni bentről 
Süvöltő, bőgő, 
Farkasmód hívó, 
Holdat ugató 
Szavát szívednek.   

Hóba feküdni, 
Varjakkal hálni. 
A köddel kelni, 
Vadmacskanyomon 
Szökni a széllel.   

Jelet nem hagyni, 
Betűt papiron, 
Rongyot az ágon. 
Égetni, tépni 
Nyomod e földön.   

Gyerek ne ríjja, 
Asszony ne bánja. 
Szökni, csak szökni, 
Rongyokban, bénán, 
Húzni Dél felé.   

Mint a halottak, 
Úszni Mohácsra. 
(A vízben is jobb.) 
Szegényen, csupaszon, 
Dünnyögni, nyögni:   

" A tanyád lángban, 
Kötél az ágon, 
Hegedül Isten 
A szegény cigányon."   

1928  

A nap gondolata




Tudtad, hogyha becsukod a szemed elalszik a Hold is? 
Csak a Te kedvedért világít!

Kalló István: Úgy gondolok




Úgy gondolok Rád, mint testem  
visszavágyó, élő darabjára.  
Úgy hiányzol nekem mint az eső az út  
szélfútta porának.  
Akarom, hogy rám hullj, megköss,  
érzékimet átitasd.  
Veled legyünk, mik lehetünk:  
a világból egy békés kis darab.  

2009

Hervay Gizella: Ének három hangra

I

Az ember kiáltana kétségbeesetten, 
s énekké válik a szava, 
csak az állat nyüszít, 
ha nem szabad vonítania.  

Csak az ember hallgat, 
ha nem jajgathat végeérhetetlenül, 
csak az ember énekel, 
míg a jajgatásból kimenekül.  

Csak az ember hallgat, 
az állat nyüszít a fájdalomtól, 
csak az ember énekel: 
örömöt teremt a fájdalomból.  

II  

A kő a napról álmodik, 
A nap a kőről álmodik,  

A víz a földről álmodik, 
A föld a vízről álmodik,  

Az ember a mindenségről álmodik, 
A mindenség az emberről álmodik.  

A virág a vízbe vándorol, 
A hold a halálba vándorol, 
A lélek a lélekhez vándorol.  

Kővé válna a nap, 
Nappá válna a kő, 
Emberré válna az ember.  

III  

Az ember csak akkor döbben a világra, 
ha rákényszerül.  

Magára kell maradnia, 
hogy megértse: nincs egyedül.  

Csak akkor döbben önmagára, 
ha szükség van minden erejére, 
meg kell nyernie a harcot, 
nem állhat félre.  

Kénytelen hős lenni, mert gyenge, 
de szebben hangzik, tisztábban, hogy ember – 
kénytelen emberré válni 
az embertelen küzdelemben.

2023. december 5., kedd

Hervay Gizella: Ág











Elnézem ezt a görbe ágat, 
ahány görbület rajta, annyiszor tört újra 
és újra a fény a nap felé. 
Sose láttam még ilyen tökéletesen 
egyenes vonalat! 
Így fordulok én is örökké újra és újra 
emléked felé: 
tűnő szerelmem, éltető napom.

Hervay Gizella: Anonymus

Anonymus vagyok. A közösség lélegzete. 
Megtalálsz, ha keresel 
fiatal fenyő szavában, havasi virág színében, 
búza részeg örömében, kenyér áhítatában. 
Délben nap, este hold, éjjel csillag vagyok, 
föld mélyében só, tenger méhében gyöngy.    

Szájon mosolygás, letéphetetlen. 
Szemekben fény, köveken forrás - csobogás. 
Űzött szarvas, levert fecskefészek, 
egymást keresztező utak; 
konok újraindulás, fában fájdalom – 
a holnapi feltámadás vagyok.  

Radnóti Miklós: Január












Későn kel a nap, teli van még 
csordúltig az ég sűrü sötéttel. 
Oly feketén teli még, 
szinte lecseppen. 
Roppan a jégen a hajnal 
lépte a szürke hidegben. 

1941

Dora Rappard: Szolgálat az éjszakában

Kik az éj csendjében 
virrasztva fenn 
tűnődtök, az álom mért kerül el: 
ne keseregjetek, 
mert meglehet, 
hogy az Úr szent szolgálatra nevel.   

Hisz egész napon át 
sok imádság, 
könyörgés ostromolja az eget. 
Kérők, imádkozók, 
hálát adók 
serege nappal hatalmas sereg.   

De ha leszáll az éj, 
s az álom mély, 
csak itt-ott virraszt árván valaki. 
Szolgálatra, lehet, 
e sereget 
maga az Isten választotta ki.   

„ Dicsérje szent nevét   
hangzik felénk, –  
ki éjszaka Isten házában áll!“ 
A világ elpihent. 
Sötét van, csend. 
De az imádság füstje égre száll.   

S ha az éj csendjében 
e szent helyen 
Isten előtt szívetek meghajol, 
Ő beszél veletek, figyeljetek: 
„ Szólj hozzám, Uram! Szolgád hallja jól!“   

Ha Jézus vére föd, 
ha Ő betölt, 
s jelenléte áthatja szívetek: 
mert mély a csend, 
sok titkot kijelent, 
mit nap zajában nem értettetek.   

S emelve kezetek, 
csak vigyetek 
sokakat Jézushoz, azt várja Ő. 
Nevük mondjátok el! 
Ő majd felel. 
Nála az áldás, nála az erő!   

Járjon be lelketek sok – 
sok helyet, 
s kit Isten ott reátok bízhatott, 
mindnél időzzetek 
egy keveset! 
Testvéri terheket hordozzatok!   

S ahol beteg pihen, 
halk-szelíden 
lengje körül imádság-illatár! 
Erősítse meg azt, 
vigyen vigaszt 
annak, ki halál árnyékában jár!   

Tovább! Mindig tovább! 
Világosság, 
sötétség küzd egymással szüntelen, 
s nem egy bátor vitéz 
ereje vész. 
Támasza buzgó imátok legyen!   

Ti hátvéd legyetek! 
És kérjetek 
küzdelméhez fegyverzetet, erőt! 
Így abban is lehet részetek, 
ha Isten győzni segítheti őt.  

Részvéttel kérjetek, 
ki tévelyeg 
hitetlenül, hamis ösvényeken, 
annak is égi fényt: 
hívja szegényt 
a kereszthez! Ott várja kegyelem!   

Így könyörögjetek! 
És fejetek 
Jézus ölén ha megpihenhetett, 
az álom is leszáll. 
Alhattok már, 
mint gondtalan, boldog kis gyermekek.   

S ha mégse… bízzatok! 
Hisz Uratok 
együtt virraszt az éjben veletek. 
Éji szolgálat ez. 
Jutalma lesz. 
Gyümölcsöt terem és győzelmeket!      

2023. december 4., hétfő

Fodor Ákos: Egy képtár-leltár




Ahányan látnak, 
annyi arcod van 
(+1: az, amit te látsz.)

Nemes Nagy Ágnes: Védd meg

Védd meg, ha bírod, mondd: megérte, 
megérte, mondd, hogy így a jó, 
megérte minden kaptató, 
a bölcs szándék, törekedés, 
a titkos élű, lassu kés, 
orv pusztulásra oktató, 
mondd, mondd, hogy megérte az elme 
sötét szobába hasitó 
csíkosan villogó szerelme, 
megérte ez a fulladó 
lélegzetvétel, ez a képzelt 
értelem, ez a néma szó, 
absztrakció, distinkció, 
a szív, a rángva gyulladó, 
a szív, hasas hófellegekben, 
minthogyha bent, mig vág a hó, 
egy város égne véghetetlen, 
megérte, mondd a pillanatnak, 
mig a két vállon szüntelen, 
a két csuklón, két lábfejen 
a védhetetlen iszonyatnak 
fekete vérrel csorduló 
tépett sebei fölfakadnak –