Reményik Sándor: Szivárvány

              

       

I.  

A párában, a vízesés felett, 

Halványan, mint egy álom, 

És testetlenül, mint egy lehelet: 

Az örökifjú szivárvány lebeg.  

Megrokkannak a sziklák, a hegyek, 

A kő mállik, az erdők sírba térnek, 

Új medret tör a patak magának, 

S a régit testálja a feledésnek. 

Megőszül a világ.  

De a szivárvány mindíg egy marad 

S színei meg nem fakuló csodák. 

Örökifjan és egyformán lebeg, 

Halványan, mint egy álom 

És testetlenül, mint egy lehelet.  

Mint a művészet az élet felett.    

II.  

Minden lélekben van egy kis szivárvány, 

Kis csapóhíd, amelyet lebocsát, 

Hogy egy más lélek átjöhessen rajta, – 

Ennek a hídnak hídpillére nincsen, 

Ezt a hidacskát csak az Isten tartja. 

Az Isten, aki a szívekbe lát.

Weöres Sándor: Az új évezred szelleme

Mindent Isten szemével nézni – se férfiasan, se nőiesen – 

hanem mint a szent herélt, s a kétnemű, a teljes-ember! 

Nem azzal közeledni hozzád, vagy bármihez: "ilyet és ilyet 

akarok, megfelelsz-e?" hanem azzal: "milyen vagy? mert 

olyannak óhajtlak szeretni, amilyen vagy." 

Teljes igénytelenség ez és teljes igény. Mert nem csak az 

csendül belőle: "olyan legyél, amilyen vagy", hanem az is: " és 

saját hajlamaid által emelkedj és tisztulj odáig, ameddig csak bírsz." 

Eszmény nélkül nézni, mindent szeretettel – a gyilkost, 

vagy a puhányt éppúgy, mint a hőst, vagy a szentet – 

Istenem, a Te szemeddel néznem – az én szememmel – 

ó hogy ezt adod nekem!

Babits Mihály: Két nővér

Két nővér megy, ó Lélek, örökkön, az egyik előtted, a másik utánad: 

az egyik a fekete Bánat, a másik a vérszinü Vágy. 

S szól néha könyezve a Vágy: "Én vagyok a Bánat." 

S szól néha nevetve a Bánat: "Én vagyok a Vágy."  

Két komoly árvaleány, termetre meg arcra hasonlók, 

tekintetük üldöz, nyugtot sohse hágy: 

a holt Szerelem leányai ők, galambszinü hollók, 

és kínál borral a Bánat, és kínál vérrel a Vágy.  

A zord Szerelem leányai, hajdan lakodalmadnak koszorús nyoszolói 

vezettek a méccsel a szoba felé, hol vetve menyasszonyi ágy 

Anyagyilkos lányok majdan, a holt Szerelem gyilkosai és ugyanők boszulói 

Százvágyu Bánat, százbánatu Vágy.  

Egymást szeretik, soha el nem válnak, összefogódnak, 

a Vágy foga éles, a Bánat ajjaka lágy, 

Egymást szeretik testvériesen és véreden osztakozódnak 

és csókol a Bánat, és harap a Vágy.  

Fekete hunyorból van koszorújok, nagy árnyakat ingat a mécsük utánad 

s jön egyre mögötted a fekete Bánat, előtted a vérszinü Vágy. 

S szól néha könyezve a Vágy: "Én vagyok a Bánat". 

S szól néha nevetve a Bánat: "Én vagyok a Vágy".

A nap gondolata

Mindig nagy utat kell megtenni saját elképzeléseinktől Isten akaratának teljesítéséig. Felszámolni, elengedni, amihez ragaszkodunk; megvallani rossz döntéseinket, bűneinket; és minden szégyenünkkel együtt Isten elé állni...

Barna Júlia: aki nem tud

aki nem tud másoknak megbocsátani 

akinek nincsenek kedves szavai 

és a tekintete kikerüli 

ha az utcán jön szembe 

aki gőgje tornyában ül 

és nem mozdul a lelke 

aki úgy néz át az embereken 

mint az ablaküvegen 

nem látja meg bennük a szépet 

aki azt hiszi hogy mindenki más téved 

aki nem sír nem nevet 

nem csalódik nem szeret 

idegen mind nem fontos nekem 

nem gondolok róluk semmit sem   

Weöres Sándor: Tíz lépcső

Szórd szét kincseid – a gazdagság legyél te magad. 

Nyűdd szét díszeid – a szépség legyél te magad. 

Feledd el mulatságaid – a vígság legyél te magad. 

Égesd el könyveid – a bölcsesség legyél te magad. 

Pazarold el izmaid – az erő legyél te magad. 

Oltsd ki lángjaid -a szerelem legyél te magad. 

Űzd el szánalmaid – a jóság legyél te magad. 

Dúld fel hiedelmeid – a hit legyél te magad. 

Törd át gátjaid – a világ legyél te magad. 

Vedd egybe életed-halálod – a teljesség legyél te magad.

Puszta Sándor: Orvosi lelet

hiányod 

égetett 

rajtam 

égési sebet

Bodás János: Elveszíthetetlen öröm

Nem igaz, hogy az élet rút, kegyetlen, 

sok öröm van, elveszíthetetlen. 

Van öröm, amely mindörökre tart, 

nem árt neki szó, se tűz, se kard, 

se fagy, se szélvész, átok vagy nyomor, 

mitől a világ oly sokszor komor. 

Van öröm, amely soha nem apad, 

s ez az öröm: add másoknak magad! 

Míg élsz, magadat mindig adhatod. 

Adj szót, vigaszt, ha van falatot, 

derűt, tudást, vagy békítő kezet, 

mindez Tiéd! Vesd másba s nézheted, 

hogy nő vetésed, hozva dús kalászt, 

s meggazdagítva lelked asztalát. 

Csoda történik: minél többet adsz, 

Te magad annál gazdagabb maradsz.

Trausch Liza: Nagy vacsora

"Jertek el, mert immár minden kész!" 

Lukács 14,17b  

        A "nagy vacsoráról" szóló példázatot Jézus annak az embernek válaszolja, aki azt mondja: " Boldog az, aki eszik kenyeret az Isten országában." Tudjuk, hogy az örök életben nem eszünk már kenyeret. A Biblia azt mondja: "Az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség, és Szentlélek által való öröm " (Rm 14,17). Ezen a földön lehet a mennyországban élni. Lehet, hogy neked egy szép lakás, család vagy autó a mennyország. Mennyi mindentől vártad már talán a boldogságot, ami soha nem lett számodra igazi boldogság. Isten üzenete ma nagyon egyszerű: " Jertek el, mert immár minden kész!" Azt jelenti, hogy a megváltás megtörtént, Jézus a kereszten kimondta: " Elvégeztetett!" A bűn nem lehet többé akadály, a múltad sem akadály, bármi van is a hátad mögött. Jézus mindenkinek minden tartozását kifizette. A jövőd sem lehet akadály, mert Isten adja az Ő Szentlelkét azoknak, akik Néki engednek. Pünkösdkor elküldte hozzád Szentlelkét, Aki erőt ad neked egy tiszta élethez, és megtanít mindenre, ami az Úr követéséhez szükséges. Minden kész! Múltad rendezve, jövőd Isten kezében, már csak egy dolog hiányzik: jönnöd kell, hiszen hivatalos vagy! Isten mindent elkészített. Nem tudsz hozzátenni semmit. Ne kezdd magad mentegetni, mint ahogyan azt a példázatbeli hivatalosok tették. A mentegetőzés alapállása az embernek. A bűneinket is mentegetjük, mindig van valami, amiért nem tehetek róla. Ne mentegesd tovább magad. Jöjj, és kapaszkodj bele abba a kézbe, amelyik a mennyből lenyúlt érted egészen a Golgotáig. Ez a kéz soha nem ejtett még el senkit.     

Forrás: részlet Trausch Liza "... beszéded megelevenít ..." - Áhítatok minden napra című könyvéből.

Bak Rita: Emlékek

Úgy érzem, 

nem megy, nem tudok 

több halottal 

megbirkózni, 

ahogy eltűnnek, 

kikopnak, elveszítem őket, 

életem eddigi szereplőit, 

színtereit. 

Változik minden, 

nem szeretném, 

állandó helyszínt, 

díszleteket és szereplőket szerettem volna. 

Felfal a halál. 

Már alig érek el az élethez.

Áprily Lajos: Védekezés

Próbálgatom, tanulgatom, 

hogy ne szeresselek nagyon. 

Félelmesek a viharok, 

s én romló törzsü fa vagyok. 

S minden nagy érzés új gyökér, 

mely földbe köt, ha mélyet ér. 

Magam hullásra készitem, 

gyökereimet gyengitem: 

Ha a viharban dőlni kell, 

fogódzás nélkül dőljek el.

Somlyó György: Mese a másik szobáról

Akik mindig a másik szobában ülnek egyedül. 

És hallgatják a szomszéd szobából az élet társas 

neszeit… 

…Nem az árvák a legárvábbak, hiszen ők 

csak előbb kezdik egy kicsit mindnyájunk közös 

árvaságát. 

Nem is az elárvult öregek, akik egyedül várják

távollevő fiaikat, s magányos szobájukat benépe- 

síti a jobbravárás ezer titkos nesze. 

Hanem azok, akik mellett a szomszéd szobában 

most is ott él a belőlük kiszakadt élet, mint kicsi

korában; akik szobájuk kietlen űrében hallgatják

a szomszéd szobába átszivattyúzott élet társas ne- 

szeit, akik a számukra kiméretett legjobbat szen- 

vedik a tölcsérek kérlelhetetlen geometriájáva

szűkülő idejükben s a körülöttük fenyegetően 

dongó reménykedések hálójában, a jobb-már- 

nem lehet remény-nélküli légszomjával 

ülnek, mindig a másik szobában, egyedül.

Kányádi Sándor: Lassan eltelik

eltelik a nagy készülődésekkel 

lassan eltelik előbb a fele 

aztán a másik fele is csak 

készülődünk az időközben idő- 

szerűtlenné vált nagy mire is 

végül a sebtiben sütögetett kis 

pecsenyék csömörével a szánkban 

mentegetőzve tárjuk szét már csak 

arra jó karjainkat sajnos élni 

is kellett közben sajnos így igaz

Szabó Sándor: Uram, köszönöm

Uram, köszönöm a napfényt, mely ad nekünk meleget. 

Köszönöm a testemet tápláló kenyeret. 

Köszönöm a vizet, mi oltja a szomjamat, 

És még mennyi mennyi köszönet elmaradt.  

Köszönöm a füvet, az esőt, a harmatot, 

Köszönöm a virágot, mely ontja az illatot. 

Köszönöm a fákat, melyek árnyékot adnak, 

Köszönöm az estét, hogy most vége a napnak.  

Köszönöm a hangyát, a tücsköt, a bogarat, 

A hajnalban ébredő kis dalos madarat. 

És még mennyi mindent köszönök Teneked, 

Az eget, a földet, a folyót, a hegyeket.  

Köszönöm a légzéshez szükséges levegőt, 

S hogy boldogabb vagyok, mint bármikor ezelőtt. 

Amit a legjobban köszönök, utoljára hagytam, 

Köszönöm az életet, amit tőled kaptam.

Hajnal Anna: Ma

Ez a ma a béke napja volt

s a málnaízű csendé,

a nap ma egész nap sütött

s az est most hűvös szentély.

Szívem ma csak a magamé,

s egyedül lenni legszebb,

pilláim alvó sásain

elálmosul a könnycsepp.